Egyszer írtam egy hosszabb terjedelmű fantasy izét. Jelentős szerepet kapott benne a Bírói Lovagrend, mely a császárság vándorló vizsgálóbíró – ügyész – ítéletvégrehajtó lovagjait kovácsolta közösségbe. Hősünk az egy szál törvényszolga (szakács, fegyverhordozó, inas, testőr egy személyben) kísérőn kívül más társra nem számíthatott az erdei rablóbandák és városi tolvajok elleni összecsapásokban. A történetben ezért beavatott kovácsmesterek kicsit felturbózták tulajdonságaikat a mágikus Hollópáncél segítségével.
Hogy a fekete vértezet „személyhez kötöttsége” biztosított legyen, a méretre készített mellvért belsejébe egy bonyolult rúnát véstek, mely kis tűréssel egybevágott annak a bíróra tetovált tükörképével. Ez a kapcsolat inicializálta a mágikus tulajdonságokat. Aztán felbukkant később egy tetoválómester is, ki az érzékeken túli természeti erőket fókuszálta bonyolult mintázatok segítségével (és lopott Hollópáncélokhoz készített tetkókat).
Tulajdonképpen egy eltorzított Feng-shui filozófia jegyében született az „ötlet”, hogy tárgyak, ábrák egymáshoz viszonyított elhelyezkedése befolyással bír valamire, melynek működését nem, csak végeredményét tapasztalhatjuk, de mivel nem hiszünk ebben az elméletben (nincs tudomásunk róla), az összhatásként megjelenő hatásokat valami másnak tulajdonítjuk.
Véletlennek, sorscsapásnak, fizikai vektorok negatív előjelű találkozásának például és igyekszünk őket beleszorítani az általunk érzékelhető viselkedések megfigyeléséből alkotott, egyébként logikus törvényekbe.
Mivel azonban a környezet általunk érzékelt komponensei változásának indukálnia kellene egy, a szintén ezen síkon megnyilvánuló ellenhatást – következményt, ezért az általunk tetszőleges mintázatban elhelyezett tárgyak egymásra hatása (a minimális gravitációs kölcsönhatáson kívül) vagy csak pusztán az n+1. dimenzióban fejti ki befolyását, vagy pedig az egész Feng-shui logikátlan butaság.
A környező világ kutatása során természetesen fogalmazódtak meg olyan elméletek, melyek tökéletesen modellezték egy adott szisztéma működését, később mégis tévesnek bizonyultak. Teszem azt, a Bohr-féle atommodell, ami tökéletesen ábrázolja és szimulálja az atomszerkezetet a maga proton-neutron-elektron hármasra egyszerűsített teóriájával, de érzékenyebb műszerekkel (pl. egy részecskegyorsító) megvizsgálva a helyzet kicsit bonyolultabbnak bizonyul.
Ilyenkor a maga korában csalhatatlan (és továbbra is működőképes) elmélet tiszteletet parancsol, hiszen gyakorlati életben is használható szabályrendszert ad a mérnökök kezébe, pedig nem is úgy van…
Ez a mindent bizonyítani kívánó tudomány hozzáállás (a teheneknek csak az általunk látott oldala foltos) olyan … verítékes, szeretném végre látni egy tudományoz tézis indoklásában a „Mert csak” vagy „Tulajdonképpen lehet másképp is, csak most nem jut eszünkbe jobb” kifejezést, ami olyan galaxisútikalauzos filinget adna a száraz tudománynak és lehet, hogy ez a hozzáállás – mely nem erőlteti a jelenségek törvényszerűségeinek évekig tartó aprólékos keresését az igazán nagy dolgokat indító gombok megnyomása előtt – lendítene előre bennünket a Tau-Ceti felé vagy az ideális létforma kialakításához.
Jómagam ezt az elvet (nagyjából képzeld el, mit akarsz és indítsd a láncfűrészt) használtam fel beépített bútorunk elkészítésekor, mely elv gyakorlati alkalmazásának részletes bemutatására a napokban sor kerül. Szintén idetartozik a sikerrel alkalmazott „Mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával” mérnöki filozófiai alapvetés is. Vigaszképpen azért elárulom, létezik „Csak!” indoklás, axiómának hívják, definíciója pedig: „Közmegegyezésen alapuló tudományos tény, indokolni nem szükséges” – vagy valami ilyesmi.
Mindezen eszmefuttatást a hálószoba falára aggatott képek dőlésszögének változatossága ihlette. Most pedig borotvát ragadok és megváltoztatom rövidre szabott idejű szakállviseletem (ebben a tér-idő koontinumban érzékelhető) állapotát, mert nagyon viszket.
4 hozzászólás
Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI
Szólj hozzá
nekem eddig nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a bútorokra is
Hello Mustang! Pont összefutottunk, szép ez a nap.
A panaszkodásomat megtaláltad a múltkor, hogy “Vissza az előző nőt!” ??
Amelyik keretben nincs kép, az nem a lelki ürességet szimbolizálja, csak még keressük bele a tartalmat (mint pl. a kockás cipős helyére is) és nem akartam kétszer falat fúrni.
Elővettem egy ‘88-as Napoleon Boulevard lemezt, szinte süt belőle a depresszió, nagyon kemény.
Annyira idegbeteg vagyok a magyar könyvkiadás TESCO-ban fellelhető állapotát tekintve, hogy hazafelé megalkottam életem legtrágárabb 50 mondatát, de még én is gusztustalannak találtam, ezért csak képzeljétek el, illetve inkább ne.