Ibizés, mint büntetőjogi fogalom

Azért tényleg elég durva, amit mostanában Dávid Ibolya és Herényi Károly politizálás címén művel. Még régi lakás festegetés közben dúdolt a háttérben a Napkelte, vendég az MDF elnöke. Bátor Betlen János megkérdezte Ibolyát, mit keresett a Hit gyülekezeténél mégis, szavazatot tán?

A nemzet nagyasszonya szinte gyermekien ártatlan mosollyal válaszolta: hát azért, mi másért? Ez volt a pillanat, mikor negyedszerre is temettem az MDF jobboldaliságát. Az elnökasszony minden alkalommal siet tudatosítani az antalli örökség egyedüli letéteményeseként az MDF-et, ez érvelésem kiindulópontja.

Bár megjegyzem, ez az örökség nem mentes a legalábbis kétséges erényektől. Kissé túllihegett visszarántása egyes vitatott emlékű szófordulatoknak a másképp szocializálódott tömegek előtt, olajszőkítés elnézése, rablóprivatizáció és több olyan jelenség, amit rendes párt kihagyna emlékkönyvéből. Bonyolult idők voltak, sok mindent kellett rövid idő alatt megtenni, mentegessük ezzel jóindulatúan az ős-MDF kormányát.

Ebben az ős MDF-ben a Hitgyüli a legelvakultabb ellenfélnek számított SZDSZ-közelsége és szektának tekintett vallási megítélése miatt. És most odajárunk kuncsorogni, Elnökasszony? Hol van már a Tisztelet társasága, a sok önfeledt nyugdíjas és maga Smuck Andor, há? Ideológiai következetességből megbukott a párt jelenlegi vezetése, és lényegében ez az utolsó elem, amit zseniális kettősük feladott vagy elárult nemcsak a múlt értékeiből, de a tisztességes politizálásra jellemző módszerekből is.

A második szabad választást követően tragikusan rövid idő alatt alászálló támogatottságú, lemorzsolódó és önállóan vegetáló, majd kihaló pártszakadmányokkal csonkolt, tucatnyi arc fémjelezte, látható mondanivaló nélküli csoport maradt a makkos cipős vállalkozók tömegei által támogatott párt romjain.

Elkezdődtek a kizárások és bár elején az egykor valóban sok marhaságot mondó és tevő szimbólumok kerültek lapátra, mint Horváth Balázs például, de a bíróság szabálytalannak minősítette kizárásukat. Aztán jött Ibolya árulása, a mellőzött pártelnök (sőt, Asszony!) indította Katona Kálmán főpolgármester-jelöltként, mely akkor és utólag pláne el-áru-lá-sa volt a jobboldalnak.

Nekik köszönhetik a budapestiek Demszky újabb négy éves regnálását, a már csak pszichiátriai eseteiről ismeretes, eleven tojásreklámot Budapest élén. Feleannyival győzött Demszky, mint amennyit Katona elvitt, eleve esélytelen indulásával, köszi, Ibolya!

Azóta csak a botrány és hiába beszélt itt az ex-igazságügyi miniszter asszony MSZP-FIDESZ mutyiról, pont ők használják manapság a politikai maffiamódszerek legsúlyosabb tételeit. Az inkvizícióval vetélkedő kizárások jogtalansága egy dolog, házon belül marad.
De az arcátlan politikai kurválkodás, ami a baloldal támogatásával vegyes elhatárolódásként köszön vissza a legfontosabb parlamenti szavazások során, egyértelműen meghatározza Ibolya, Herényi és a maradék párt helyét a politikai palettán.
Dávid legutóbb (azt hiszem a költségvetés szavazásakor) egészen Olaszországig futott, hogy ne kelljen megnyomnia a gombot, de gondoskodott róla, hogy a többiek támogassák Gyurcsány politikáját.

Igen, a tömegbe lövető (bár Horváth Balázs kiszólására gondolva ez közel állt az akkori MDF-hez is), hitelből élő, elkúrós Gyurcsány politikáját.
Végül pedig a legarcátlanabb bűne a pártrontó párosnak, az a felháborodott, hisztérikus sajtótájékoztató, mellyel nyilvánosságra hozták az amúgy államtitkot képező lehallgatások hanganyagát. Utólag már tudjuk, az álnok (politikai) ribanc előző este még sokkal tárgyilagosabb hangnemben zsaroltatta Almássy csapatát…színjáték.

Számos azóta elitélt, maffiaközeli olasz miniszterelnök csókolhat most kezet gondolatban Dávid Ibolyának, Mamma Ibinek avagy Donna Corleone nagyasszonynak. Az már az MSZP dolga, hogy a mentelmi bizottság elnöke miként minősíti magát a bűnözőmentő ténykedésére koronát feltevő simlizéssel, jegyezzük meg nevét: G. Alajos (mint ahogy nemsokára D. Ibolya és H. Károly névvel is találkozhatunk majd).

A büntetőjogi határokat feszegető politizálásra talán valaki kitalál egy elmés fogalmat (mint anno a „Tocsikolás”), egyelőre maradjunk az „Ibizik” fedőnévben. Ibizőknek nincs helye a politikában, még ha a jelen Magyarországát tekintjük is, ahol minden megtörténhet, mint Csodaországban.

Aktuális a kérdés, aki az EU-választásokon Bokrosra vesztegette voksát, hogy mire szavazott voltaképp? Egy jobb oldali pártra, melynek épp csak programja, tagsága, szakértői, frakciója és politikusai nincsenek, képviselőjelöltje Horn egyik minisztere és a legigazabb magyar Habsburg (Haynau Péter nem ért rá)? És ezek az emberek mit gondolnak most, illetve mire készülnek 2010-ben?

Javasolt megújítani azt az ausztrál vízumot, a bukott magyar politikusok egyik menhelyét, mert nem mindig G. Alajos lesz a mentelmi bizottság elnöke. Konkrétan ezzel arra céloztam, hogy Dávidnak és Herényinek talán még a börtön is kinéz, ha meg lesz a kétharmad és a FIDESZ elit erősíteni akarja a közbizalmat.

Rossz nyelvek szerint az ausztrálok egyszer már amúgy is elnézőek voltak a Dávid-klán egyik tagjával szemben és sok ott a nyúl is, lesz mivel elütni a száműzetés idejét.

Más is így gondolja.

12 hozzászólás

Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI