Kockázok és kockáztatok. Kezdetét vette egy nagyjából egy éves kísérlet. Lényege, hogy fokozatosan, minimális költséggel, sok elemzéssel és mértéktartással egy kis faipari műhelyt építek fel. Építőkocka gyártásra koncentrálnék, de más – fából készült – játék is szóba kerülhet.

Ennek az egész költözésnek-hobbitságnak kiindulási alapja érzelmileg a szűk élettér és az alkotó foyamatok iránti elkötelezettség volt. Nem a cél a lényeges, hanem az út, mondja a távol-keleti bölcs, bár neki biztosan nem akart kidőlni az istálló hátsó fala.

Leendő műhelyemet megszemlélve ugyanis felgyorsulni látom a folyamatot, amint a nyolcvan centi vastag, nagyjából három méter széles faldarab kiszakad anyja méhéből, a falból és kétesélyes, hogy viszi-e magával jussát a tetőből is. Emberileg megértem, én is unnám hatvan éven keresztül egy helyben álldogálni.

Tulajdonosként azonban fájlalom az újabb kiadást, majd megtámasztom a napokban, illetve elvégzem a zsinóros tesztet, hogy tényleg mozog-e vagy csak saját valóságomnak újabb vészjósló, ám a maga módján mégis szórakoztató átmenetét tapasztalom meg  egy szürreális,   képzelt világba. Nem tréfa ám, rövid távú memóriám hanyatlása manapság elgondolkodásra okot adó jelenségeket szül. Majd mesélek, ha addig el nem felejtem.

A képeken egy hasonlóan instabil, szálkás, derékszöget abszolút nélkülöző alkatrészekből épült építményt láttok. Ez az, amit egy fogsorát vesztett körfűrésszel, egy düledező istállóban ki tudtam hozni szemmérték alapján. Ez utóbbi kritikus, tényleg. Le kéne szoknom a “mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával” elv alkalmazásáról és sablonokkal, mérőeszközökkel dolgoznom, ha már a látásom cserbenhagy.

Tudom én, hogy jó szerszámmal lehet csak ipari kategóriájú termelést folytatni. Egészen elképesztő – tízszeres – különbséget látok a barkácskategória és még a kisebb műhelyek felszereléséhez tartozó szerszámok árában. A famegmunkálás még csak-csak, mert könnyen alakítható anyagról van szó, azonban így is milliós nagyságrendű egy minimálműhely berendezése is. Még használt berendezésekkel is.

Így a fokozatosság elvét szem előtt tartva külsősöket is igénybe fogok venni a részmegmunkálásnál. A műhelyt amúgy is fel akarom újítani, a többi költséget pedig akkor realizálom, ha a számítgatás ad valamilyen esélyt a nyereségességre. Hangosan gondolkodás és majdani reklámblog céljából előkotrom öreg freeblogos, egyelőre érintetlen tárhelyemet és ott naplózom a történteket. Tetszik a sablonja és persze wordpress-el nem kezdek többet.

Ismerjük a választ az Élet, a Világmindenség, meg Minden kérdésére. Az élet értelme: 42. Ma Rorgosh-nak (régi kommentelő, sőt, posztoló itt) az Élet értelmetlenségére adtam meg a választ, 41.

Közalkalmazottak vagyunk, a kérdés feltevése kézenfekvő, hiszen kevés értelmetlenebb jelenséggel találkozhatunk az ismert világegyetemben, mint ami egy évvégi beszámoló jelentés feldolgozása közben felvetődhet a szénalapú (sőt, bármilyen alapú) lények értelmes tevékenysége során.

Ismerjük a számokat, még mindig van 40 fontos kérdés.  És nem is biztos, hogy ilyen nagy volumenű síkon mozognak. Fontos  megismerni létezésünk gyökereit, még fontosabb azonban, hogy mit vacsorázunk ma, vagy hány centi vastag legyen az aljzatbeton.

Érvelésem alapja, hogy saját mikrokozmoszom határain belül a Világegyetem Én vagyok (igen, parafrázis XIV. Lajos mondására (melyet nem maga a király, hanem környezetének egyik tagja mondott. Ezzel a király abszolutisztikus hatalmát kívánta érzékeltetni.)). Vagy lehet, egy hatalmas, pándimenzionális hiperdomináns lény kivetülése vagyunk ebben a téridőben – mint egy benőtt körmön élősködő mikrobák, s egyenesen kötelességünk értelmetlen dolgokat művelni, hiszen ha ellenkezőjét tennénk, elvesztenénk azt a minimális érdeklődést, ami miatt eddig nem vágtak ki ebből a dimenzióból, mint macskát sazrni. (nem elírás, csak egy mikronnyit felfedek a világegyetem még ismeretlen, milliárdnyi csodájából).

Szóval, negyven kérdés, melynek egyáltalán a felfogása meghaladhatja ismert törvényszerűségeink otthonos megszokottságát és fenekestül felforgatja mindazt, melyet csak angol tudósok mernek néhanapján megbolygatni.

Nem kívánok HP Lovecraft tudásszomjas főhőseihez hasonlóan megtébolyodni, miközben a megismerhetetlen, rémisztően ősi rejtélyek közül egynél többről lebbenteném fel a sötét tudományok fátylát, így csak egyetlen kérdést fogalmazok meg (s talán maga a kérdés megfogalmazása is univerzumokat pusztít el egy távoli régióban).

Szóval, melyik az a fafajta, amelyik nem szálkásodik, nehezebb, mint a fenyő , könnyen megmunkálható és még olcsó is?

És aki idáig eljutott, megérdemli a bónuszkérdést: Milyen médiában találkozhatunk ezekkel a fogalmakkal?
- olimpiai úszómedence
- kifejlett afrikai elefánt
- Boening 727
- labdarúgó pálya
- vajon sikerülni fog?
- csak 24 órájuk van
- be kell bizonyítanom, hogy megállom a helyem…

Nem csoda, hogy a regények többsége egy utazás körül zajlik, azaz pikareszkál a világ körül. Ülsz az irodában (statikusan), érvelsz: „Nem látom meginogni a téridő és közigazgatás pilléreit, hogy az a szar (okmány) hétfőn készül el és nem pénteken… Ja, Lacinak kell? OK, meglesz, hehe. Majd este megcsinálom bazmeg.”. Nem ilyenfajta izgalomra vágyunk, igaz?

Ilyenkor üdítő változatosság felrántani a sárnyüvő bakancsot és kilépve a szürke/bosszantó közalka mindennapokból, elutazni valami eddig ismeretlen helyre, például Győrbe. A városról (és a helyről, ahova mentem) a Wolfeinsten utolsó pályája jut eszembe, hatalmas, kihalt terek (és mindenkit le kell lőni, aki szembejön?).

Újabb igaz klasszikus a Harcosok klubjából „Minden nagyváros egyforma”. Ha a városközpontot nézem, mintha Székesfehérváron járnék, ha az autópálya levezetőt, mintha Veszprémbe térkapuztam volna. Ugyanaz a zajvédő fal, s ugyanolyan, hollót ábrázoló plexi térelválasztók.

Komolyan azt hittem eddig, Veszprémben azokat valaki kitapétázta saját készítésű matricákkal. Talán valamilyen ultrakonzervatív, jobbos anarchista szervezet, aki háttérben a kormány és a tolvaj szocik megbuktatásán dolgozik? Ez adott reményt éveken keresztül, ezt a titkos illuziót dédelgettem, s erre kiderül: a hülyébb (vagy vak) madarak elriasztására való.

- Nehogy már megértsék a piktogramot! – érveltem, – ennyi erővel kitehetnének egy betört csőrű galambot is. Csekély vizuális képzelőerőmmel nem tudtam benne meglátni a vészjóslóan kitárt szárnyú ragadozót…

Varjút láttam Fehérvár szélén pár ezret egy csomóban, de igazából egy keltette fel a figyelmemet. Üldögélt, pontosabban ide-oda mászkált a kerítésen és kifejezetten értelmes kíváncsisággal nézelődött. Azért egy  varjúcsecsemőnek van perspektívája, 120 évig él és ráadásul intelligens, okosabb legalábbis, mint egy csőféreg. Tehát nem a puszta evés-alvás-ürítés teszi ki életét.

Dél-Amerikában él egy hollófajta, mely már túllépett a „csőrbe fogott kővel tojást török” szakaszon és egy kövön kihegyez egy gallyat, majd azt használja eszközként. Még néhány lépcsőfok evolúciójukban és vállvetve igázzuk le a többi fajt, ha marad még addig.

Botchskornak valószínűleg MIG-29 volt a jele az óvodában, mindenesetre gyakorolhatta a röpködést Szekeres Imre  hivatalos médiaarcaként itthon és Afganisztánba kiutazva. Most demokráciát sirat zuhanórepülésben.

Az újonnan jött politikaócsárlás hiteltelen kicsikét ennek fényében, s érdemes lenne átgondolni, nem kellett volna-e 2006. októberében, az azóta számos bírósági ítélettel bizonyított antidemokratikus eseményekre egy félhangnyit reflektálni.

A téma most kezd beérni (ezért is “mostaposzt”), ahogy Majtényi-Öncáfoló nem írt alá, de más megtette helyette frekvenciaügyben. Te is fiam, Bruttó? Dőljönk hátra és élvezzük a problémát. “Pokahontasz” kommentje következik a commentről. Minek is fáradnék ugyanezek blogravetésével, ha valaki ilyen tökéletesen megjeleníti véleményemet? Respect!

A Bumerángnak nem lehet lebecsülni érdemeit a hallgatóság elkábításában, „nevelésében”. Éveken át – kiegészítve sok más, multik reklámjából élő médiákat – röhögött jókat a világon, miközben az csúszott lefelé folyamatosan a demokrácia lejtőjén. Soha nem hallottam tőlük panaszt a demokráciára, társadalmunk folyamataira és a „tisztelt” szponzoráló és hirdető partnereikre. Az ember gyarló. Nyilván szereti a neki tetszőt hallani, önfeledten – az ordas világot elfeledve – szórakozni. Azonban a nagy felejtés közben elfelejtettek az emberek aktívan részt venni a demokratikus folyamatokban.

Ami kismértékben élvezetes, az túladagolva könnyen károssá válik. Stand by üzemmódban élnek a tömegek. Eszik a mit kapnak, de nem vesznek részt aktívan az életük szabályozásában, nem élnek a demokratikus jogaikkal. Aki pedig ennek az állapotnak a fenntartásában részt vett, az véleményem szerint ugyanolyan bűnös, mit aki egyébként aktív résztvevőként formálta a demokratikus eszközökkel a világot úgy, hogy az a saját érdekeit szolgálja ki, ne a közét. Aztán belehasított egy olyan területbe, ami sértette Bocsiék egyéni érdekeit, és hirtelen felkiáltottak. Ami tegnap még jól működő demokrácia volt, az ma már el van tiporva, és össze kell fogni…értük.

A demokrácia szó ebből akár el is hagyható, mert nem is a demokráciát akarják megmenteni, nem is rádió adójukat, hanem a saját egzisztenciájukat biztosító rádió műsort. Ebben bőszen asszisztálnak olyan celebek, akiknek a celebbé válásában nem kis része volt a műsornak, és azok, akik nem veszik észre ezt a furcsaságot.

Egy másik nézőpont. A Bumeráng ( Sláger Rádió és egyéb kereskedelmi adók) abból élnek, hogy reklámidőt értékesítenek. Ezt jellemzően multik megvásárolják. Ők az ügyfeleik. A piacon a harc értük folyik, őket kényeztetni kell. Ha nem hirdet egy adónál, akkor ott pénzügyi gondok támadhatnak. Emiatt nem tanácsos a multik fikázása. Az a multi, aki az összes meghatározó médiumokban hirdet, az „ellen” gyakorlatilag senki nem fog írni vagy mondani neki nem tetszőket. A kutya nem harapja meg azt a kezet, amelyik eteti. Ezen filozófiából kiindulva miért is kellene siratni ezeket a médiumokat, ha kirántják alóluk a széket, lehetőséget adva olyannak, ahol több lesz a beszélgetés = népnevelés, tanítás?

Lehet, hogy milliókkal kevesebb folyik be közvetlenül emiatt az államkasszába. A másik oldalon viszont milliárdok maradnak a lakosság zsebében a csökkenő, szükségtelen fogyasztásra ösztönzésből eredően. Eloszlik valami abból a rózsaszín ködből, amit a Bumeránghoz hasonló műsorok pumpálnak folyamatosan az éterbe. Közvetve tehát jól járnak anyagilag is az állampolgárok!

Nem volt szép a módszer a váltásra. Mindenki érzi, hogy valami nem gömbölyű. Jó volt hallgatni a Bumerángot időnként. Mégis örülök a váltásnak. Ennél rosszabb már nem lehet. Legalább adott valaki lehetőséget arra, hogy fény jelenjen meg az alagút végén. Lehet, hogy csöbörből vödörbe kerülünk mi hallgatók. Remélem nem így lesz.

..és így találkoztam H. Bernadettel.

Kaptam apámtól egy kb. 20 literes szódásballont. Nagyon ütős ital, szeretem, ahogy kaparja a torkomat. Majd ha elkészül 52 négyzetméteres ipartelepem, azt teszem ki védőitalként. Megjöttek a trolik, örülnek a prolik.

Azonban az orvos óv a túlzott szódafogyasztástól, mivel elsavasítja a szervezetet. Nos, egészen nagymenőknek: mi is volt az a film, melyben az öregembert a túlzottan savas PH-értéke védte meg a vérszárító járványtól? Egy csecsemő is megmenekült, de nem azért.

Mindig is pocsék színész voltam, de most egy komoly szerepre készülök.

“Doktor úr, manapság annyit hallani orvosi műhibákról. Itt egy számomra komolyabb összeg. Kérem azonban, kezdjen barátkozni a gondolattal, hogy ha feleségemnek baja esik, önnek vége. Lehet, hogy a jövő  héten, lehet, hogy tíz év múlva, de mindenképp. További szép napot és sok sikert a műtéthez. (Mosoly).”

Egy kis ukrán akcentus emelne a pillanat hatásán,  mit gondoltok? Egyébként elkezdem lejárató kampányomat a veszprémi kórház ellen, mert fehér ember nem felejt…

Game-zenék következnek, 9 soundtrack hangzik el. Klasszikus és sikeres játékok, legfeljebb az első okozhat komolyabb fejtörést. Segítségül elárulom, az illusztrációnak van valami köze hozzá. A 10. kérdés, hogy a trackok számolása honnan származik?

Szóval, diót pucolok. Leesett vagy nyolcvan kiló: először jó ötletnek tűnt  feldolgozása. Odakinn megcsapdosom kalapáccsal, majd a 107-es plazma előtt szétválogatom, miközben a tavaly lementett tudományos filmeket nézem. Diót törni jó, heyho!

15 kiló után már nem is olyan kellemes mulatság. Sokat kell porszívózni, össze van szurkálva a kezem és unom. Nem is tudom, hogy fordulhatott meg fejemben a nagybani feldolgozás ötlete.

Analizáltam az időszükségletet, alapanyagárat, valamint fekete kiskereskedelmi kínálatot. Lássuk a munkafolyamatot egy kilóra vetítve (pesszimista változat):
Megtörés: 5 perc
Megpucolás: 27 perc
Méret szerinti válogatás: 5 perc
Egyéb (szállítás, stb): 7 perc
Összesen: 45 perc

Apróhirdetésekben a héjas dió 2-300,- Ft a dióbél 700-1200,- Ft.
Az alapanyag nálam közepes mértékben tartalmazott férges vagy elszáradt dióbelet. Pucolás után maradt 26 dkg fél- és negyed dióbél, valamint 5 dkg morzsalék. Ez utóbbit számítsuk 100 forintért, hátha darálva megveszik.

Vegyünk a piaci középértéket a teljes haszonra vetítve: 950-150=800 Ft*26%+100*5%= 248. Szállítás, csomagolás, miegymás: 28,- Ft.
Mindösszesen 220,- Ft a tiszta őstermelői haszon kilónként. Mivel egy kiló feldolgozási időigénye 45 perc, így az órabér 275,- Ft.

Nem csoda, hogy a cigány rabszolgatartók überelhetetlenek gazdasági hatékonyságban.
Nem vagyok sikeres ember, ennél azért mégiscsak háromszor ennyit keresek. Prozsekt-ötlet törölve, de legalább átgondoltam, ahelyett, hogy felvásároltam volna néhány tonnányit

Rokonszenvesebb ötletnek tűnik a kihasználatlan 1000 négyzetméteren mákot termeszteni.  Legalább a bejglibe változatosságot jelentene a dió mellé., megfázás esetén segít a máktea és a munka  is jobban megy vidáman

Ha eltekintünk a vélhetően negyedévente megszálló kommandósok  okozta kellemetlenségektől, művelése egyszerű. Erről jut eszembe. a házat, ahol felnőttem, megvette néhány fiatalember és minden négyzetcentimétert kihasználva (a fürdőben aludtak) aktív mezőgazdasági tevékenységbe kezdtek. Csak éppen nem fizették a villanyszámlát:

A háztáji termesztés sem ritka, legutóbb tavaly nyáron füleltek le kollégáink egy Szentes környéki, kívülrõl elhagyottnak látszó tanyán egy háztáji ültetvényt, ahol kábítószerrel kapcsolatos visszaélések miatt általunk jól ismert személyek nevelgették a kenderpalántákat. Õk a hatalmas villanyszámlán buktak meg.

A jelentős mennyiségű kábítószerültetvényre úgy derült fény, hogy régóta keresett személyt fogtak el a rendőrök ezen az ingatlanon. Egy békéscsabai férfi körözését rendelte el ugyanis a Gyulai Rendőrkapitányság kábítószerrel visszaélés bűncselekmény megalapozott gyanúja alapján. Ő volt egyébként az első számú körözöttjük a leginkább keresettek top 10-es listáján.

A 36 esztendős Cs. Kornél felkutatásához és elfogásához az említett rendőri szerv a Nemzeti Nyomozó Iroda Célkörözési Alosztályát kérte fel. A kiterjedt adatgyűjtés eredményeként jutottak el ezen ingatlanhoz, amelyet 14 nagy termetű kutya védett. A körülményekre tekintettel a REBISZ, valamint a CSMRFK Bevetési Alosztálya működött közre a férfi elfogásában. Elfogták még annak élettársát is.

1., Bányász vagyok és szóbárbajhős, ex-huszár, de feltalálom magam a társasági életben is. Egy újfajta tűzoltópor kifejlesztésén dolgozom. Igyekszem megvédeni bányámat a bécsi befektetők és a tűz elől, mérsékelt sikerrel. Tükörrel tudok gyémántot égetni, jegyzem meg.

2., Velem esett ki a kosárból négerem és néhány menekült. Matróz, újságíró is akad közöttük. Mérnök vagyok, így nem jelentett akadályt élhetővé tenni környezetünket, még távírót is készítettünk két táborunk között. Szárazon tarjuk házi puskaporunkat, nehogy lakózok támadjanak ránk. Jelenleg egy rejtélyes szomszédunk felkutatásán dolgozunk.

3., Kilencven fokban tudok kanyarodni fénymotorommal, kár, hogy mindez csak virtuális győzelem, bár tétje az életem.

4., Kövér, csokizabáló kocka vagyok. Jó pénzért belepiszkáltam a sziget biztonsági rendszerébe. Autóval menekülök az esőben és igyekszem kikerülni a hatalmas dögöket. Remélem ez a néhány apróság nem veszélyes, melyek fekete trutyit köpködnek a bokrok közé bújva.

5., Egyszerű, szegény hivatalnokként indultam Közép-Európa egyik távoli kastélyába. A házigazda barátságos, de barátnőitől jobb távoltartani magam. A falusiak rettegnek szállásadómtól és a tükörárusok sem gyakran néznek be.

6., A narkósok kiirtották családomat. Először egyszerű drogosgyilkosságnak látszott, de végére egy kormányhivatal is mélyen belekeveredett. A fájdalomcsillapító komoly sérüléseimet is meggyógyítja, s ha akarom, szinte állni látszik az idő. Később plasztikai műtéttel változtatták meg arcomat, s bukásom közben beleszerettem egy bérgyilkosba. És ő is belém.

7., Ágyban fekvő, magatehetetlen anyóka vagyok. Erdei házamban éldegélek és unokám lát el elemózsiával. Lassan ide kellene érnie már. Most kaparászást hallok az ajtó felől, remélem csak a vadász kukkant be egy teára.

8., Sok ezer keréknyi utat és több évszázadot tettem meg a felfordult világban, hogy lássam végre a tornyot. Útitársaim lassan gyarapodtak, s gyorsan elfogytak, mire a Teknőc útján eljutottam gyalog, lovon, s az őrült vonattal a sugarat törők táborába.

9., Haiti elnökének tanácsadója voltam, de menekülnöm kellett. Saját kábítószermaffiám királynak hív, hajam raszta, késes bottal járok és csontokból jósolok, de saját halálom nem láthattam előre, hisz egy láthatatlan lény végez velem, s levágott fejemet trófeaként őrzi meg. Szerintem a sátán, a paranoiás nyomozó szerint egy vadász.

10., Hárman vártak rám a vasútállomáson, de lovat nem hoztak. Sebaj, még így is maradt kettő gazdátlanul.

A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt.

Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk.

A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.

Győztünk az evolúcióban, mert okosak vagyunk. Az utolsó dzsungelmajom lenyomna ügyességben, egy törött lábú coyote közelharcban, mégis napi 150 fajt irtunk ki és mi találtuk fel az oda-vissza játszó kazettás magnót, nem a delfinek.
Okosságunk bámulatosan öngyilkos érzelmi élettel párosul, így semmi akadálya, hogy önfeledten és lelki gátlások nélkül szarul érezzük magunkat bárhol és bármikor, bárkivel vagy egyedül.

Épp ezért hívom segítségül asszociációs képességünket, hogy ha a napi posztolás kényszere nem képes szórakoztató, mélyenszántó, de egyben magasröptű gondolatok valóságos tárházát zúdítani a T. Olvasóra, akkor találgasson és nyerjen értelmet a spontán kiválasztott kép és szöveg között, melynek alapdirektívája, hogy elsőre semmiképpen sem tűnjön értelmes egyvelegnek.
Aztán persze feltódulnak a nyakatekert magyarázatok és elemzések, de ha nem, akkor is van mi alá kommentelni.

MG-t kérdezném, hogy mi ez a Twitter list és mire jó és miért?

Nyomod a gázt, a negyventonnás Mack hörögve szeli a vékony csíkként távolba kígyózó 66-os utat. Kígyóbőr weszkócsízmád Johny Cash dalát dobogja a padlón, a sivatag száraz szele égeti tüdőd, de este már steak-kel vár Marylou a hegyek közt megbúvó kamionos kocsmában. Bács-Kiskun érzés, Veszprém felé hazamenet…

Megint lemerült az önbekapcsoló PDA, így kénytelen voltam tévét nézni a kiküldetés estéjén. Benkő Dániel feleséget keres. Tudom, megírta már sok tucat blogger tüstént, hogy milyen gagyi és bulvármocsok. Azonban elvonatkoztatva Benkőről olvasottaktól, a kötelező finnyáskodástól, úgy vélem: ezt a műfajt így kellett volna csinálni már rég.

Bármely valóságshow közös jellemzője a kertévéken, hogy semmi közük a valósághoz. Szereplőiket vagy a szánalomcelebek kétszáz fős csapatából válogatják, vagy kellően gátlástalan, felszilikonozott, álérdekes senkik darálják le „Szomszédok-kifejezéstelen kiejtéssel” a forgatókönyv kreálta álfeszültségteljes álszituációkat. Mellesleg érdektelen játékokat játszatnak velük, csak hogy történjen már valami, az isten szerelmére!

Itt azonban a hétköznapok alkalmilag kozmetikázott háziasszonyai vonultak be TESCO-öregasszony bőröndjeikkel a pornófilmből már ismert villába. Szabály, hogy nincs szabály, siker útja a tülekedés és gyors-teljes promóció, hiszen négyesével vágják ki az érzelmi-szexuális szikrát nem villantott versenyzőket.

A feszültségkeltés alapja ebben a rövid sorozatban a hitelesség. Hiteles az elszánás a szereplők arcán, mert (kevés kivételtől eltekintve) nem bulvárharcteret szokott expornós, kiégett zenész vagy más,  önalázó médiagyík tűnik fel rutinszerepben, hanem egy átlagos nő. Neki lehet vesztenivalója családja vagy a falu szemében, ha már a válogató elején – de már azután, hogy hülyét csinált magából – penderül ki a kapun.

Bugyit lehúzni, mellet fogdostatni nyilvánosan nem járja csak a hivatásosok körében, s innentől pl. Márti (neveket nem jegyeztem meg) joggal számíthat a részeg fővel felajzott traktorosok (tanársegédek) fokozott érdeklődésére, hiszen ő egy „ordas ribanc”, aki egy országnak húzta le a rózsaszín alul lyukas bugyogót (J.A.: „egy egész országot fogok, nem középiskolás szinten”).

A válogatás – merítés mély volt és statisztikailag reprezentatív. Az internetes kurvától az átlagkövér érdektelenig széles a spektrum. Létszámában talán túlzott a mezőny, hiszen tér és idő nem állt rendelkezésre, hogy még csak felszínesen is képet alkothasson Benkő, mi pedig főleg. Fél szemmel figyeltem csak a történteket, de mintha nem is beszélt volna mindegyikükkel.

A közönséges (itt most távol sem a trágár beszédre gondolok, inkább hétköznapi) beszéd, kiejtés színt és valóságérzetet vitt a párbeszédekbe, a feszültség pedig a kiszórás fenyegetése miatt folyamatosan fennállt. Lesz még itt harc rendesen Sajnos a „csak egy maradhat” elv és az egyesharcos megméretés kizárja a klikkesedést, csapatharcot, ami egy többgyőzteses játéknál értelemszerűen kialakul. Mindenki magára számíthat, mindenki mindenki ellen.

Szerintem az USS Padödö-1 Mariann nem a legjobb választás volt az érzéki szerelemtanácsadó háremhölgy szerepre. Okosakat mondott, de itt mégiscsak szexbe torkollik majd a történet, nem pedig mosogatással és közös kertműveléssel lehúzott harminc békés év előjátékát látjuk. Ha már érzéki, „dugnám” kategóriás, érett Seherezádéra gondolunk, nálam befutó lenne Gregor Bernadett, Horváth Éva, Szulák Andrea.

Utána olvashatnék, de biztos megmondjátok, mennyi honoráriumot kaphatnak ezért a szereplők? Honnan és hogyan toborozzák őket? Van valami katalógus, amibe a külső-belső jegyek és gátlásosság szerint csoportosított jelentkezők vannak?

Ha véletlenül nem olvas valaki Velvetet esetleg újdonságként hat a történet. A férfi éjszaka szántott, nem ismeretes körülmények között baleset történt vele, kiesett néhány foga és eltört az állkapcsa. A fájdalomtól és rémülettől zavartan, véres arccal kirohant az útra. Integetni kezdett egy arra haladó autónak.

Az autó vezetője épp egy zombifilmről érkezett és a mozi hatására élőhalottnak nézte az integető, véres alakot.  Egy pillanat alatt döntött és félrekapva a kormányt, elgázolta szomszédját.
„Vér folyt a szájából, teljesen átáztatta az ingét is, nem tudtam, mit csináljak, úgyhogy elcsaptam” – számolt be gyors és frappáns döntéséről Wilson.

Tehát zombik márpedig vannak, hiszen majdnem meghalt miattuk egy ember… És ha már vannak, felkészült polgár gondosan karbantartott láncfűrésszel készül eljövetelükre. Tegnap apa-fiú napot tartottunk, s ehhez apukám is elhozta láncfűrészét. Kicsaptunk néhány zavaró gyümölcsfát. Célunk nem pusztán az öncélú rombolás – pedig az sem megvetendő – hanem az elöregedett nemzedéket felváltó példányok helyének előkészítése. A rombolás összehozza a családot.

Nyugodtan felírhatom bármilyen adatlapra hobbijaim közé az extrém sportok művelését. Na nem olyan lájtos, agyonbiztosított gyerekjátékokat, mint a gumiköteles ugrándozás, vagy vadvízi evezés. Csirkék azok, igazi vidéki polgár biztosítókötél és lánckesztyű nélkül néz szembe a csonkolásos halállal, mikor félig süketen és vakon, kiiktatott biztosítóberendezésekkel körfűrészel, vagy épp eperfát metsz.

Ülök fenn a fán öt méter magasan – kötél nélkül, default – fűrészelgetek egy kétszáz kilós ágat, mikor az az ág is vészjóslóan megreccsen, amin ülök. Lehetséges röppályáim mindegyike a törzshöz támasztott, lándzsahegyű kerítéselemben végződik. (Valamin fel is kellett mászni arra a fára.)

Na, ez a para, nem a gumiköteles bohóckodás Az ember ilyenkor oly finoman és óvatosan tud arrébb csusszanni egy biztonságosabb ág felé, hehe…

Az illusztrációk néhány folyamatban lévő projectet ábrázolnak, illetve heroikus (micsurikus) küzdelmemet gyepem megvédésére a diófalevelektől.

Amíg elveszett, ártatlan fekete báránykáim között végzek közvélemény-kutatást a VampireFreaks.com haldoklásáról, egy félig-meddig idevágó kérdés. A gyakorikerdesek.hu oldalon kétértelmű, illetve kétválaszos kérdés jelent meg. Fiú vagy lány a kérdés feltevője?

Miér nem kellek neki?! Teljesen kész vagyok :- ( ( ( (bőven lent! )
Segítsetek lécci! Az van h voltam múlt 7en egy házibuliban igazi káosz volt. Barátom ismerőseinél voltunk valahol Érd környékén de ez most nem lényeg.

Kicsit sokat ittam mer szülinapoztunk és ott volt a buliban egy srác akiért egy ideje tök oda vok. Ő ezt tudja mert egy suliba járunk és soxor szemeztem vele meg egyszer kért is tőlem cigit a suli előtt de nem nagyon beszéltünk még eddig.

Szóval az volt h amint megláttam rögtön odarohantam hozzá és rögtön puszival üdvözölt és megölelt ez tök jól esett! Aztán végigtáncoltuk a fél éjszakát bár mindenki nagyon furcsán nézett ránk… de nem érdekelt egyikőnket sem.

Aztán teljesen összegabajodtunk, csókolóztunk én teljesen oda voltam. Aztán felmentünk az egyik szobába mert mondta h lassan menni akar és fenn van a kabátja vhol. Én felkisértem viszont fennt a szobákban nem volt senki és nekemesett. Viszont azt mondta, hogy neki ez lesz az első de nagyon kíván meg nem biztos a dologban így nem tudnám-e szájjal kényeztetni. Ezt meg is tettem neki viszont közben nővéremék bejöttek a szobába és látták az egészet!!!!

A srác felpattant a kabátjával és eltűnt a buliból én meg ott maradtam egyedül D: Azótan em is szólt hozzám, nem keresett.

Tiszta hülye voltam szerintetek mit tudok csinálni?? Szeretnék Ferivel együtt lenni de azóta nem is néz sose rám meg kerül még a szünetekben is :S Szerintetek lehet ebből még valami?

Léccy csak komoian válaszoljatok! 17/f

Szívesen nézelődöm manapság társkereső oldalakon. Nem társat keresek, inkább perverz valóságshow ez, mint mikor bekamerázol egy egy etióp árvaházat.

Szerelemre áhítozó vagy magányos emberek tárják ki valójukat (vagy egy hamis valót) leendő ismeretségek elé. Néha nem sikerül megfogni az első – bemutatkozó – mondatot, hogy kevésbé riasztó legyen, ezekből és más érdekességekből válogattam. Kommentben majd felsorolom, mi is a gond.

A javításra szoruló PR-re bizonyíték, hogy a felsorolt adatlapok tulajdonosai kivétel nélkül legalább egy hete nem néztek rá adatlapjukra, azaz lemondtak ezen fórumról.

Nemsokára érkezik a World of Warcraft következő kigészítője. A Cataclysm átalakítja a kontinenst és néhány faj jellemzőjét. Ha a goblinok külsejét nézzük  és történetük leírásába behelyettesítjük a “zsidó, Holocaust, Palesztina” szavakat, már csak az a kérdés, Izrael mikor kezdi el bombázni a WOW-szervereket…

Kattintásra nagyít. Illusztrációk az új Gamestarból.

Vagy ellenkezőleg, mennyit fizettek a Blizzardnak a propagandáért.

Elnézést, hogy egy teljes poszt szövegét bemásolom ide (bár inkább a társkereső.blogtól kéne elnézést kérnem), viszont kellemesen lelkizős téma, mely egyenes folytatása az agresszív burkoló házasságáról írottaknak, csak pont ellenkező férfitípust ábrázolva. Olvasói levél tehát az internetes társkeresésről szóló naplóból:

…én még nagyon új vagyok a társkereső oldalakon, és most éppen egy számomra nagyon fájdalmas szakítás után nyalogatom a sebeimet.
Személyes tapasztalatom, és a másokkal való beszélgetések alapján viszont egyre erősebben merült fel bennem néhány kérdés, amit elsősorban Hozzátok, Drága NŐK-höz szeretnék intézni. A kérdések nem provokatívak, hanem nagyon is őszinték – sőt, még az is lehet, hogy nem csak a nőkre vonatkozik, hanem egyformán mindkét nemre.
Tehát:

Legyen két, teljesen elméleti férfitípus:
JÓPASI: megértő, figyelmes, kimutatja a szeretetét, nyitott, törődik veled, figyelembe veszi az érzéseidet, meghallgat, ha bánt valami; nem rabszolgát lát benned, hanem pl. segít a házimunkában, szavakkal és tettekkel is értékeli, amit teszel, gyengéden bánik veled, néha meglep valami aprósággal, szex közben is elsősorban arra törekszik, hogy előbb neked legyen jó, egyszóval igyekszik a tenyerén hordozni téged.

ROSSZPASI: mindig csak magára gondol, nem érdekli a véleményed, fáradtságod, rosszkedved; ha beszélgetni szeretnél vele, nem is figyel rád; kihasznál téged; munka után hazatérve leül a tévé/számítógép elé, és elvárja, hogy kész legyen a vacsora, a lakás legyen rendben, kitakarítva, kivasalva, gyerekek lefektetve; foci után illatosan, üdén várd az ágyban, majd miután ő végzett, lefordul rólad és elalszik, vagy rágyújt (és ha neked még nem volt jó, akkor fejezd be magad).
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a nők a JÓPASIt keresik, ő lenne az igazi, ugye? A ROSSZPASItól pedig menekülnek.

Ezzel szemben kérdezd meg magadtól, vagy nézz körül a barátnők, ismerősök körében:
Miért van az, hogy akinek a ROSSZPASI jutott, az mindent megtesz, csak hogy a kedvében járjon, igyekszik bizonyítani a szeretetét neki mindenféle módon, ragaszkodik hozzá minden áron, eltűri, hogy a megalázza őket az ismerősök, haverok előtt, esetleg még bántalmazza is?
Ezzel szemben akinek a JÓPASI jutott, az nem értékeli eléggé, szeretetét, ragaszkodását nem viszonozza olyan lelkesen; bár a kapcsolat elején kellemes, de hamarosan unalmassá, majd zavaróvá, bosszantóvá válik, és végül nem tart ki mellette, hanem keres másikat – talán éppen egy ROSSZPASIt.

Tényleg úgy van, hogy csak azt szeretjük igazán, amiért folyamatosan küzdenünk kell? És azt aki rajong értünk enélkül is, azt nem értékeljük igazán?

Az baj, barátom, hogy összemosol dolgokat. Ahogy írod, épp egy szerelmi kudarcon vagy túl (a vogonok ilyenkor előszeretettel rombolnak le bolygókat) és te vagy az elutasított fél. Leveledből simán átjön, hogy egyszerűen nem tetszettél a lánylénynek, és unta is nyálas próbálkozásaidat. Azért használom a „nyálas” szót, mert csak siránkozol itt, emészted önmagad egy idealizált szerelem tovatűnő vágyálmából ébredezve és ráhúzod elméletedet az összes nőre. Ebből következik, hogy nem ismered a nőket. A vietnámi prostikat pláne.

Mindenki átesik egyszer a hozzád hasonló helyzeten, ez elkerülhetetlen. Nem mindenki gyárt elméleteket, hanem igyekszik továbblépni és okul az egyoldalúan elkötelezett érzelmekből. Másrészt nem osztja Jó-Rossz félre oldalra a férfiakat (azt hagyjuk meg a „B” filmeknek).

Egyértelműen baromság, amit leírtál és nem is lenne szükséges érvelni ellene, de szeretném, ha belegondolnál saját képzeteidbe még egyszer. Szerinted milyen lenne a kapcsolat két év múlva, melyben Jó fiúként vennél részt, a fenn vázolt elveket tartva?

Minden nap csókkal köszöntöd hitvesedet, szolgálatkészen lesed kívánságait, rózsabimbókkal hinted fel az ágyig vezető utat és becéző szavaiddal simogatva minden percedet vele töltenéd? Mindkét fél vesztene idővel illúzióiból. Te, miután lecsökkent a tesztoszteron-szinted kb. egy év múlva, rájönnél, hogy önmagad kreálta rabszolga vagy és már eddig is túl sokat áldoztál az elvileg egyenrangú felek érdekszövetségébe, a csajodnak pedig esetleg egy hús-vér, valódi férfi hiányozna az eddigi mylittlepony-romantika mellé/helyett.

Nem olyan, aki naponta szíjat hasít felesége hátából, miközben sörözés közben megerőszakolja (kb. ilyen szintű általánosításba keveredtél leveledben), hanem aki felmutat egyéniséget, önállóságot és csibészséget. Aztán ebből kifolyólag egy szép nap rajtakapnád, amint a kertésszel megcsal és lelőnéd mindkettőt. Erre vágysz?

Szóval társkeresőn nyomulsz. Nem érzel bátorságot, vagy nem keresed az alkalmat, hogy a való életben face-to-face ismerkedj meg valakivel és bűvöld el személyiséged varázsával? (Sikeres – kölcsönösen pozitív kapcsolatra gondolok.) Akkor ne gyárts itt nekem sztereotípiákat a való életről, légy szíves. Ilyen stílusban és ekkora marhaságokat Jókai írt a Szegény gazdagokban utoljára (legalábbis, amit én is olvastam), miszerint a barna hajú férfiak gyűlölik a feketéket (mármint a fekete hajúakat), mert azok vagányabbak és a nők jobban buknak rájuk.

Klára* fiatalon mondott igent a snájdig burkoló szakmunkásnak. Két év alatt kapcsolatuk elhidegült, a jól menő vállalkozást vezető férje durván bánt vele, majd egy részeg – félig megerőszakolós közeledés során hatalmas pofont kevert le arájának.

Klára a szüleihez futott. Anyja (aki már rutinos lehetett a bunkó és autokrata férjek kezelésében) azt tanácsolta, hogy tűrjön, mert ez az asszony sorsa. Apja szóba sem állt vele és nem engedte, hogy hazaköltözzön. Klára nem törődött férje fenyegetőzésével és elköltözött albérletbe, be a városba. Anyja látogatja és akkor is igyekszik rábeszélni a visszatérésre férjéhez, hogy ne maradjanak szégyenben a falu előtt.

Eddig a történet, amit a Nők Lapjában találtam ebéd közben az olvasói levelek között (épp nem volt közelben TESCO-prospektus, Schoppenhauert pedig kényelmetlen két kacsacomb között olvasni, mert zsíros lesz az oldal).

Elég tipikus történet, főleg vidéken, főleg konzervatív szülők „segítségére” támaszkodva. Lehetne belőle egy „Kaland és kockázat”-féle lapozgatós könyvet készíteni, mert kellően lenullázza karakterünket, hogy izgalmas legyen megküzdeni a gonosz környezettel.

Egy feudális fékekkel nem leláncolt női szerepjátékos-karakter útja a pofon után a körzeti orvoshoz vezetne látleletet venni, majd egy közepesen dörzsölt ügyvéd következik, aki jutalékért cserébe (ha már nincs kezdőtőkéje a menyecskének) könnyedén szénné pereli, koldusbotra juttatja válásuk során a verekedős hidegburkolót (vagy meleg?).

Az elvált státusba került hölgy ezután beregisztrál az összes társkeresőbe és válogat a fiatal pasik közül, végre kezd valamit az életével, ja, és havonta megvereti exét a Vakondturhás kocsmából toborzott legényekkel, hogy emlékeztesse az asszonytartás időbeni befizetésére.

Ha objektíven a másik felet is meghallgatnánk, talán némileg kevésbé kontrasztos lenne a történet. Az Elvált Burkolók Lapja magazin esetleg más szemszögből is megvilágítaná a felek magatartását.

Pl. „Klára egész nap otthon meresztette a fenekét, magasról tett a háztartásra, a brazil sorozatok darálása közben folyamatosan csokit zabált, míg testfelületének 96%-át zsír és pattanások borították el. S mikor férje (vidéken úgy mondják „ura”) összeszedte bátorságát (ehhez két deci pálinkát vett igénybe) hogy meghágja, még volt képe elhajtani a vérbe.
Nem akarok férfisoviniszta lenni (tekintettel női olvasóimra), de próbáltam kicsit igazságos lenni.

Viszont a szülők álláspontja elég szánalmas, tekintve, hogy jócskán magunk mögött hagytuk a XIX. századot. Valaki vagy szereti a gyerekét és akkor felfesti a harci színeket védelmében, vagy kitagadja. A férj általi megveretés elviselésére buzdító magatartás már a törvény által sem igazán támogatott. Ez van, aztán majd lehet csodálkozni, ha a hálátlan lánygyermek nem áll majd ott az infúziós állvány mellett, ha eljön a végső számvetés. Vélemény?

Nagyon, nagyon csúnya dolgot csináltam, el sem merem mondani egyelőre. Lényeg, hogy a ROWIW “közösségi honlap” rohamos mértékben átalakul húsbolttá.

A népszerűség igénye miatt egyre pikánsabb képek kerülnek ki, miközben az oldal eredeti funkciója háttérbe szorul. Semmi gond a pucérosodó trendekkel, azonban a szerkesztői kontroll hiánya miatt a nyálcsorgató közönségben felbukkannak olyan pedofil állatok, akik képesek egy 12 kislány fotójához is szexre utaló megjegyzéseket tenni.

Mindenki hülye, a kislány is, hogy bikinis kurvapózokban fényképezi magát és a túlfűtött kukkolók is, akik szánalmas, röhejes animált gifeket küldenek elismerésük jeléül.

Az illusztrációk köre a felfokozott várakozásoknak megfelelni kívánó példákból tallózik…

A tettet újabb követte, melynek végén megszületett a Kebelcsoda blogom. Bachtermannak és Médiagecinek ajánlom fel, hogy csatlakozzanak szerzőtársként. Követelmény napi egy, bulvárszöveggel aláfestett csecsgyűjtemény.

Üzleti tervem a következő: 40/60%  a reklámbevételekből, majd veszek egy Volvót A bloghoz kapcsolódó szerzői jogi kérdésekkel majd később foglalkozunk. Mindenesetre a továbbiakban fel lesz tüntetve a forrás.

Alapelvem, hogy nem kötelezem el magam hosszú távon hiteltörlesztéssel, sőt, egyáltalán nem veszek fel kölcsönt.

Egye fene, ha egyszer valami nagyon tartós és nagyon vágyott fogyasztási cikket vennék – tegyük fel, egy S60 Volvót – az 50% önerő mellett maximum a „felesleges” jövedelem felét merném havi törlesztésre szánni. Mert kisigényű és óvatos gyerek vagyok.

Épp ezért puszta kíváncsiságból töltöttem fel fiktív adatokkal a CIB bank internetes hiteligénylő űrlapjait. Ahogy egyre mélyebbre nyúltak bizalmas adataimba, egyre jobban felháborodtam. 5 éve vagyok ügyfele a banknak és alapvetően korrektnek, barátságosnak és ügyfélbarátnak tartom például az OTP-vel szemben.

De mégis megkérdezem, mit képzelnek Önök? Belevájkálnak költségvetésembe, újból elkérik adataimat, munkahelyem ügyintézőjének telefonszámát, mikor bankszámla-egyenlegből világosan látszik megbízhatóságom és egyenlegem?

Vajon mit kérdezhetnek egy vadidegen embertől? Testüregvizsgálat és aranyfog-jelzálog konstrukció van? Lássátok okulásul az űrlapkitöltési  folyamatot. Őszintén sajnálom a kényszerűségből hitelfelvételre kényszerült embertársaimat. Legyetek mértéktartóak és kerüljétek az uzsorásokat, csak ennyit tanácsolhatok.

Kinagyítva jobban olvashatók a képek

Obama kapta a Nobel-békedíjat. Miért is?

Egy mesén tűnődöm: “Volt egyszer egy legény, ki elbujdosott, mert sünözésért halálra ítélte a Bíró.” Sajnos életem napközben a megyei tébolyda érzetét kelti, így később csiszolgatom az ígéretes kezdetet.

Addig is: “Nemcsak a blogokra, hanem a Facebookra és a Twitterre is vonatkoznak az amerikai kereskedelmi hatóság új szabályai, amelyek alapján komoly pénzbüntetést kaphatnak azok a szerzők, akik nem tüntetik fel a posztjaik mellett, hogy azok ellenszolgáltatás fejében íródtak.” Befellegzett a titkos bérbloggereknek

Elveszti, vesztegeti ártatlanságát az Internet… Másrészt az emberekben van annyi életösztön, hogy messziről kiszagolják a reklámot. Lásd a különféle gerillamarketing blogokat. Mint például a “pont ilyen két lyukat lőnék a fejedbe”-féle fagyireklámot, vagy az ifjúfideszes ámokfutók környezetszennyező matricázását.

Tehát vagy nagyon ötletes-finom a reklámozás egy egyébként jó blogon (akkor megérdemli), vagy pedig nagy pénzeket fektetnek az oldal felfuttatásába, ami befektetés és megér egy misét. Így is, úgy is, a látogatottság dönti, hogy elviselik-e olvasói a reklámot, tehát felesleges büntetni a reklámozót. Ráadásul nagyon szubjektív, én például nem kapok sápot tőlük, mégis állítom, hogy legjobb márkák a Sony, Panasonic és a Volvó…

És ez hogy tetszene?

Fokozatosan teret veszít a ballib média. A HVG már régóta negyedfizetéssel kevesebb honoráriumot oszt és már lassan havonta rimánkodik lemorzsolódott ex-előfizetőinek visszacsábító leveleivel (nekem is). A Népszabadság átszervezés és leépítések előtt, Napkeltéből már fél éve kituszakolták a gerinctelenebb, média vérbíróként funkcionáló szoci-SZDSZ ügynököket és most a teljes Napkeltét elzavarták. Yessss

Örülök, persze, de ne feledjük, ez része a következő rendszerváltásnak, talán már a politikai helyezkedés motiválta a nézhetetlenül igénytelen és elfogult Gyárfás műsor elűzését. Sokkal szomorúbb, hogy hét év alatt nem döbbent rá sem a finanszírozó, sem a műsorkészítő stáb a helyzet tarthatatlanságára.

A közpénzből fizetett reggeli műsor a szinte „bentlakó” kormánypárti politikusok egyoldalú szócsöve lett (minimum) 2006-tól, a gagyi bulvárújságoktól szalasztott, statáriális számonkérő szék valódi össztüzet zúdított a nekik nem tetsző vendégekre, s mindezt a tájékozatlanság, műsorvezetői alkalmatlanság eleven szobraként létező médiamúmiák közreműködésével tette.

Odáig rendben van, hogy minden kormány szeretné eredményeit megismertetni a közvéleménnyel és kicsit „besegít” a saját közszereplői kiválogatásánál pártszempontból, de az adómat nehogy már a saját táborukat heccelő gyűlöletkampányokra költsék.

A Napkelte díszleteiben, stílusában, ideológiájában és minőségében a kádári korszak köszönt vissza minden egyes percben. A szuszogós hétvégi műsorokkal tűzdelt propaganda-reggelek médiabarter keretében elvileg ingyen készültek, de tudjuk mi, hogy milyen állami támogatásokat és milyen kapcsolatokat szült Gyárfás részére a Vörös Hajnal üzemeltetése.

A HVG-Népszabadság esetében a képlet egyszerű. Komoly változások előtt állunk, egy kudarcokkal teli, lefelé ívelő MSZP-(SzDSz) kormányzás végén az emberek nagy többséggel tagadják meg ezen pártokat és már csak az a kérdés, kétharmadot egyedül vagy a Jobbikkal fog elérni a FIDESZ.

Természetes, hogy a sulykolós-elkenős kormánymédia iránt már nincs kereslet, az elmúlt évek rásütötték bélyegüket akár a vadlib szócsővé alázott, egykor pont a szakmaisággal és pártatlansággal szinonimaként kezelt HVG-re, akár a jobbosként induló ATV-re. A Népszabadságot  megette az Internet és persze az MSZP-résztulajdonból kiinduló elkötelezettség.

Viszont a nem pártatlanul, koncként odavetett százmilliók (milliárdok), amik a Napkeltének, Hócipőnek és másoknak – kormányzati kommunikáció címén – elfolytak, az az én zsebemből is hiányzik. Mintha kötelezően örökbe kellene fogadnom egy gyereket, aki lop és hazudik, de el kell tartanom.

Szinte a teljes magyar médiát átfonja az a belterjes múmiahálózat, melyeknek már 1990-ben nyugdíjba kellett volna vonulniuk, egyrészt kiöregedés és színvonaltalanság, illetve a leváltott rendszerhez való kötődésük miatt. Ezek nagyon értékes emberek lehetnek, ha még jogerős adócsalásuk, abszolúte tehetségtelenségük dacára is lebeghetnek a szórakoztatómocsárban.

E rendszernek földi helytartója többek között Farkasházy is volt, aki utolsó pillanatig fontosnak tartotta, hogy a humort a nyolcvanas évekbeli haveri kör berkein belül aposztrofálja és ne múljon kabaréműsor (fele) a jogdíjas haveri kabarészámok lejátszása nélkül. Jó volt az vagy húsz éve, de már újítani kellett volna korábban. S lám, F. távozásával mint eső után gomba, nőtt ki egy valóban vicces és szórakoztató humorista csapat (ehhez kellett Fábry is).

Farkasházyt példaként hoztam fel, de szinte minden szegletében a magyar valóságnak, ahol a teljesítmény relatív, nehezen mérhető és rá lehet fogni, hogy „ez művészet”, ott nyüzsögnek a bebetonozott, tiszteletdíjukat járandóságnak és ellentételezés nélküli életműdíjnak felfogó hírességek. De mivel igénytelenek és a kutya sem nézi verítékes (nem, még az sem), hanyagul összedobott produkcióikat, ez egyszerűen életben tartása a múmiáknak.

Szomorú, mikor egy leendő rendszerváltás kell inspirációnak, hogy a közmédiumokból eltűnjenek a kevés űrt hagyó produkciók, a kereskedelmi média pedig elvileg teljesítményorientált pénzügyi egyensúlyra törekszik (kivéve talán a TV2, amely elkölti a pénzt, aztán már le sem adja a produkciót, hehe).

Igénytelen a kermédia is, lassan reagál, de azért Sváby után a pártos-Bárdos házaspár is lapátra került. Másfél hónapja nem néztem tévét, előtte 3 évig csak híradót, ezért nem tudom, mi van a Heti Hetes humor nagyágyúival és Koós Jánossal, Sas Józseffel, stb., mint jellemző múltidéző figurákkal.

Egy a vége, örülök a változásoknak és mivel a nagyon öreg és színvonalban eléggé lecsúszott showman-ek szinte kizárólag a ballib médiához soroltak be, kíváncsian várom a következő nemzedék produkcióit. Sajnos a jobbos média nem annyira szórakoztató, de végül is, a balos sem az, akkor meg mindegy.

Csintalant sem szeretem, ő a FIDESZ-Napkelte elfogult, erőszakos  (és kommancs) médiakomiszárja, a médiaegyensúly jegyében őt is lapátra kéne tenni, ha nem övé lenne a HIRTV résztulajdona. Mindkét jellemző szereplőt ignorálom hosszú évek óta, itt egy kis válogatás, hogy miért:

korunk-hose-vs-fuletlen-fiu/
napkeltemanok/
atomvillanas-jobbrol/
mediamatrix/

24 éves adósságot törlesztek, mikor Robert Zemeckis nevében is megkövetem a bugi-vugi rock’n'roll abszolút és örökös királyát, Jerry Lee-t.

Emlékszünk a jelenetre (persze, hiszen az volt a legjobb rész), mikor a Back to Future első részében (készült 1985-ben) Marty McFly szólózik a rock’n'rollt épp csak kóstolgató közönségnek. Ők rácsodálkoznak a sosem hallott durvulásra és szájtátva hallgatják a hangfalat rugdosó Marty-t.

Pedig Lewis már akkor felmászott a zongorára és a kakofonikusan diszharmonikus kíséretből heveny fenékrázással és székdobálással hagyta kibontakozni ismét az alapmotívumot, mikor Zemeckis még a csapkodó szárnyú pillangóval játszott. Minek cifrázzuk, hallgassátok.

Azt is tudom, hogy a fenti nem generál dialógust, ezért megjegyzem Andreinél felkerült egy jó szaftos kis anyag, realtime alázás és vita: WhySoft-os írás

Keresőrobotoknak kulcsszavak: Liptai, Claudia, Klaudia, Liptai Claudia, meztelen, szánalom, kubai biodíszlet, celebhiszti, pornóholokauszt, narancsbőrös fenék, csodálatos fogyókúra, médiabarter, 3 millió.

100 petabit, barátaim, másodpercenként. Ekkora átviteli sebességet értek a franciák és ekkora sebességgel zuhan a hagyományos férfi magazinok életképessége. Utoljára foglalkozom az arcátlanul tolakodó Liptai-jelenséggel, most is csak példaként felhozva.

Mikor már a legkevésbé szennyes női bulvármagazin (Kiskegyed) is Liptai fogyásával foglalkozik, a Velvet-Propeller médiabarterben nyomja a teljesen érdektelen műhelytitkokat (és itt jegyzem meg, hibás az érvelés, hogy „lám, te is ezzel foglalkozol”) a 3 millióért fogyasztott, erősen középkorú nőt.

S lássátok, azzal fejezi be a cikket, hogy „Bánhatja Gesztesi, hogy milyen nőt hagyott ott”. Bocsánat, nem akarom bántani ismeretlenül Klaudiát, de Gesztesi egy kövér és buta nőt hagyott ott (emlékszünk Sas Józsi fényezésére, hiszen örökre retinánkba égett a pillanat), tehát abban a pillanatban jó ötletnek látszott. A gerontophil ösztönökre játszó Playboy egyébként Dávid Ibolyát is interjúban látta vendégül, a vetkőzés talán a politikai bukóspirál egy későbbi pillanatában kerülhet szóba.

Szóval egy dolog jól kinézni 4x évesen és egy másik a nagymellű széplányokat diszkrét erotikával ábrázoló oldalakra kerülni. Mert a férfiak ezt szeretnék, igazán hidegen hagyja őket, hogy honnan, mitől és miért lett dögösen szexi egy címlaplány, az eredmény számít. És ez a szépség itt etikai megfontolások nélkül pénzre válható értéknek számít, mely követelményeket támaszt.  Klaudia és néhány másik levetkőztetett nő NEM felel meg a követelményeknek.

Ilyenkor – s persze ettől függetlenül – a nagymellű lányokhoz vonzódó emberek átkattintanak a mellbimbo.hu-ra, jótékony és adakozó orosz honlapokra vagy bármilyen más, milliószámra nyüzsgő képgyűjteményre. Változatos, ingyenes és töméntelen mennyiségű. És nem kell olvasni, hogyan is faragtak le 12 dekát a fotómodell fenekéből, hogy tökéletes legyen.

És ez a Playboy stratégiájának halála. Nem ad tökéletes terméket, csak álombéliesített, elhasznált műsorvezetőket, kiöregedett énekesnőket és néhány fiatalabb modellt (akik szintén nem tökéletesek, bizonyos tekintetben egy ütős antireklámnak számítanak, mint Sylvy melle és a kacsaszájas műnők).

Itt lenne a pillanat, mikor ideje lenne elgondolkodni a PlayBoy magazinnak a címlaplány, a magyar médiamocsár és önmaga megalázásának szükségességén és stratégiaváltáson. Képek forrása az Internet néhány ezer terabájtnyi jó nő tartalma (kattintásra nagyít).

Kis aktualitást ad a fentieknek, hogy lassan már 2000 látogató csak a Claudia keresőszóra talált ide, mióta a “Kárpátok csöcse” megjelent. (Szegény “pisilő lányok” jól lemaradtak). Nem zavar, de pompáson jelképezi a felfokozott érdeklődést. Most mire vagytok kíváncsiak, őszintén? A legújabb Photoshop teljesítményére?

Kis teszt következik önvizsgálathoz az életből vett példákkal. Az értékelés statisztikáit nem vizsgáltam, nagyjából hasraütéssel alkottam meg.
Egy eldugott társkereső oldalon rátalálsz a veled semlegesnél rosszabb viszonyban lévő, elvált munkatársnődre. Mit teszel?
1., Ismeretlenül meghódítom, aztán személyes találkozáskor összetöröm a szívét. – 5 pont
2., Kreálok egy fake reglapot a főnökömről és összehozom vele. – 4 pont
3., Elpletykálom minden ismerősömnek. – 3 pont
4., Ismeretlenül meghódítom, aztán egymásba esünk és boldogan élünk. – 2 pont
5., Nem foglalkozom vele. – 1 pont

Beteg a macskád. Mit teszel?
1., Nem érek rá foglalkozni vele, ráhagyom, gyógyítsa magát. – 5 pont
2., Valamelyik családtagra bízom – 4 pont
3., Kihívom hozzá az állatorvost – 3 pont
4., Utánanézek az Interneten a természetes gyógymódoknak és kezelem. – 2 pont
5., Elviszem az állatkórházba. – 1 pont

Egyik osztálytársa zaklatja a középiskolás gyerekedet. Te rendőr vagy. Mit teszel?
1., Teher alatt nő a pálma, hadd tanulja az életet a gyerek. – 5 pont
2., Elkapom a kölköt és kábítószert  „találok” nála – 4 pont
3., Elkapom a kölköt és elverem – 3 pont
4., Rábízom egyik munkatársamra, hogy hasson rá kicsit. – 2 pont
5., Beszélek az osztályfőnökével – 1 pont

Találsz egy levéltárcát, benne 100e forintot, személyi okmányokat és egy utolsó fizetési felszólítást. Mit teszel?
1., Elteszem a pénzt a többit elégetem. – 5 pont
2., Elteszem a pénzt, a többit eljuttatom a gazdájához – 3 pont
3., Elviszem a tulajdonosnak, felveszem a megtalálói jutalmat – 2 pont
4., Elviszem a tulajdonosnak, visszautasítom a megtalálói jutalmat. – 1 pont

Értékelés:
18-20. pont: Te egy igazi rohadék vagy, bárcsak megdöglenél!
15-17. pont: Nem sok hiányzik, hogy igazi rohadék legyél.
10-16. pont: Kemény, de jogos!
5-10. pont: Rendes srác vagy.
4-6. pont: Rendes srác vagy, de kissé élhetetlen.